Számos vizsgálat és szakmai anyag azzal a megállapítással él, hogy a már tudatosan kialakított integrációs politikák sem javítottak a romák helyzetén, és megítélésén, sőt számos tanulmány szerint rontottak is rajtuk.

„Ennyi pénzt költöttünk rájuk, mégse mennek semmire, nem akarnak ezek dolgozni, tanulni.” hangzik a sommás megállapítás, ami ráadásul a romákat és nem a szakpolitikákat okolja a kialakuló helyzetért.
A romák integrációja össztársadalmi érdek. Az erkölcsi kötelességen túl gazdasági szükségszerűség is, egyszerre elkerülhetetlen és jövedelmező befektetés: 20-30 éves időskálán mérve olcsóbb integrálni, felzárkózáshoz segíteni a lemaradókat, mint fenntartani a jelenlegi társadalmi-gazdasági helyzetüket. Különösen igaz ez a romák tekintetében, amint azt egy 2010. szeptember 30.-i, roma felzárkózás gazdasági előnyeit elemző Világbank jelentés is megerősítette. Mérlegelni kell többek között az elveszett GDP közvetett költségét, hiszen a társadalmi leszakadás következtében az aktív korú lakosság 20-30%-a egyáltalán nem termel hazai terméket; a segélyek és jóléti kiadások összegét - ideértve az állam által öngondoskodásra képtelen polgárai számára nyújtott társadalombiztosítási szolgáltatásokat -; a rossz lakókörülmények és a megelőzés teljes hiánya miatt megemelkedett egészségügyi költségeket; az eltékozolt oktatási költségeket; a biztonsági és rendészeti többletkiadásokat, amelyeket a gazdasági depriváció miatt törvényszerűen fellépő magasabb bűnelkövetési arányok tesznek szükségessé; az összetett segélyezési és juttatási rendszer felügyeletének adminisztratív költségeit stb.

Az európai gazdaság munkaerőigényének folyamatos biztosítása szempontjából különösen is kézenfekvő a helyben lakó, alacsony munkaintenzitású népesség elsődleges munkaerőpiacra történő beillesztésének programszerű megoldása európai és nemzeti szinteken.

Az új szakpolitikát három főbb vezérelv mentén javasoljuk megszervezni:
- a komplexitás
- a területi és
- a horizontális
-megközelítés.