Magyarországon mintegy 1,2 millió polgártársunk él a társadalom peremén, alacsony iskolázottsággal és tartós munkanélküliségben, számos felmérés szerint a cigányság ezen csoport több mint felét teszi ki. Ha a szegénységi mutatókat nézzük, 2008-ban Magyarországon a teljes népesség 12,4%-a élt a szegénységi küszöb alatt, ami az uniós átlagnál jobb helyzetet jelent (uniós átlag 17%), viszont a gyermekeknek 20 %-a élt szegénységben (uniós átlag: 20%). A szegénységhez vezető főbb társadalmi tényezők az alacsony aktivitási arány és iskolai végzettség, a szakképzettség hiánya, rossz lakáskörülmények, területi hátrány, rossz egészségi állapot. A szegénység és leszakadás nem cigány kérdés, de a roma népesség fokozottan érintett. A felzárkózás politikát megalapozó tanulmányoknak azokra a kérdésekre kell keresniük a választ, hogy milyen beavatkozásokat kell össztársadalmi szinten eszközölni úgy, hogy ezen közben a romák speciális helyzetét is szem előtt tartjuk.